Amikor az Európai Bizottság hozzáférhetővé tette a mesterséges intelligenciát érintő szabályozási javaslatát, a világ számos biztonsági szakember és politikusa örömmel fogadta és komoly előrelépésnek tekintette. Első olvasásra úgy tűnt, a legdemokratikusabb államok végre megfelelő szabályozással állnak elő nemcsak a mesterséges intelligencia, de a többi technológiai fejlesztéssel foglalkozó cég számára.
Az Európai Bizottság is tisztában van e lépés súlyával. Margrethe Vestager, az Európai Bizottség digitális korszakért felelős ügyvezető alelnöke azt nyilatkozta: ”Mi vagyunk e bolygón az elsők, akik ilyen törvényi kereteket javaslunk.” Thierry Breton, az Európai Bizottság másik tagja pedig így fogalmazott: “A javaslatok célja, hogy megerősítsék Európa helyzetét a mesterséges intelligencia globális kiválósági központjaként a laboroktól a piacig. Biztosítani kívánjuk, hogy Európában a mesterséges intelligencia tiszteli az értékeinket és szabályainkat, és hasznosítani tudjuk a mesterséges intelligenciában rejlő lehetőségek ipari felhasználását”.
Bár kétségtelenül ez az első ilyen típusú átfogó és demokratikus javaslat a mesterséges intelligencia szabályozására, még számos ponton finomításra szorul, ha el akarja érni a célját.
A 108 oldalas javaslat egyik sarokpontja például az arcfelismerő rendszerek használatának betiltása, mivel az “az érintett személyek jogainak és szabadságának a megsértése”, ugyanis kihatással van a magánéletre, “a folyamatos megfigyelés érzését hívja elő bennünk” és “közvetve hátrányosan érinti a gyülekezési szabadság és más egyéb alapvető jog gyakorlását”.
Mindez úgy tűnik, összhangban van a technológia-etikával foglalkozó szakemberek véleményével is, ám a javaslat “három alaposan részletezett és rendkívül pontosan meghatározott helyzetben” mégis zöld utat ad az arcfelismerő technológia felhasználásának. A kivételek pedig a következők: “bűnesetek potenciális áldozatainak felkutatása, természetes személyek élete vagy fizikai biztonsága ellen irányuló bizonyos fenyegetések vagy terrorista-támadások kapcsán, illetve elkövetők és gyanusítottak felkutatása, lokalizálása és azonosítása esetén.”
A kritikusok rámutatnak arra, hogy e nyelvezet még távol van a “rendkívül pontosan meghatározottól” és számos visszaélésre ad alkalmat. Az “elkövetők és gyanusítottak” azonosítása pont olyan veszélyt jelent, melyre az aktivisták régóta figyelmeztetnek, ugyanis az algoritmusok sok esetben rasszisták és szexisták.
Az európai adatvédelmi biztos rögtön jelezte is aggályait. “Szigorúbb szablyozásra van szükség a biometrikus azonosítás terén, ahol a mesterséges intelligencia alkalmazása eddig példátlan eredményeket hozhat és kiemelten nagy a kockázata annak, hogy egyének magánéletébe mélyen és nem demokratikus módon beavatkozzék”. A rendvédelmi szervek természetesen szívesen használnák az arcfelismerést, mert sok esetben lényegesen megkönnyíteni a munkájukat.
A nagy tech-cégek másrészről azért kritizálják a javaslatot, mert gátat szab a természetes piaci versenynek. Eric Schmidt, a Google korábbi vezetője szerint Európa jelenleg nem jó irányba halad. “Miközben természetesen szükség van jogi keretekre, Európa számára jelenleg a legfontosabb az lenne, hogy felmérje a gyenge pontjait a kínai fenyegetésekkel és az amerikai irányítással szemben, majd kezdjen közösen cselekedni, például szánjon több pénzt, támogasson több céget és több európai befektetést e területre, különben Európa végleg lemarad.”