Hol a határ a magánszféra védelme és a társadalmi érdek között egy globális járvány kitörésekor? A koronavírus előretörése számos etikai és adatvédelmi kérdést vet föl, miközben komoly kihívás elé állítja az eddig nagy nehezen lefektetett normákat.
A koronavírusról mára már az is hallott, aki remetebarlangban lakik. Úton-útfélen másról sem szólnak a beszélgetések, még a munkahelyi tréfákat is áttematizálta a kór. Európa számos országában korlátozó intézkedéseket vezettek be, hogy gátat szabjanak a vírus további terjedésének.
Az új szabályok viszont súlyos kérdések elé állítják az adatvédelmi szakértőket is. Jogos érdek-e, hogy a kormányzati szervek hozzáférjenek internetes és telekommunikációs adatokhoz, hogy ellenőrizni tudják a lakosság mozgását a járvány időszakában? Megoszthatják-e a rendelkezésükre álló adatokat külföldi vagy nemzetközi szervezetekkel, hogy azok hatékonyabban reagálhassanak? Felmérhetik-e az emberek egészségügyi állapotát nyílvános helyeken (iskola, munkahely, reptér, stb.)? Az oltóanyagot fejlesztő tudósok és kutatólaborok számára hozzáférhetővé kell-e tenni az összegyűjtött egészségügyi adatokat?
A South China Morning Post beszámol arról, hogy Kínában a tömegközlekedés használatát vagy a láz és köhögés elleni gyógyszer vásárlását is a személyes adatokat tartalmazó QR-kód beolvasásához, ill. regisztrációhoz kötik.
Dél-Koreában a kormányzat figyelmeztetést küld a lakosok telefonjára, ha egy fertőzött ember közelében tartózkodtak. Az adatok anonimizáltak, gyakran mégis azonosítani lehet a résztvevőket, akik ennek következtében online zaklatásnak vannak kitéve.
Az ENSZ Global Pulse kezdeményezésére 2018-ban létrejött egy dokumentum a Big Data és a Mesterséges Intelligencia felhasználásának etikájáról, mely számos ajánlást fogalmaz meg, melyek a jelen helyzetben is megfontolásra, ill. továbbgondolásra méltók.