Pont öt éve történt, hogy a WhatsApp végpont-végpont közötti titkosítással lehetővé tette, hogy az emberek bizalmasan és biztonságosan tudjanak kommunikálni egymással. A Stanford két matematikusa álmodta meg mindennek a lehetőségét 1975-ben. Whit Diffie és Martin Helllman akkor alkotta meg azt a titkosítási módszert, melyen jelenlegi rendszereink alapulnak.
Az elmúlt öt év során a WhatsApp 2 milliárdnál is több felhasználó üzenetét továbbította biztonságosan. A járvány okozta lezárások ideje alatt még fontosabb lett a szerepe, hiszen úgy kellett az embereknek magánjellegű vagy bizalmas információkat megosztaniuk egymással, hogy a személyesen találkozó lehetősége teljesen ki volt zárva.
Mára világszinten elterjedt a végpont-végpont közötti titkosítás az üzenetküldések során. Habár a felhasználók örömmel veszik e módszer széleskörű bevezetését, több oldalról is nyomás nehezedik a szolgáltatókra, hogy a titkosítást egyes esetekben függesszék fel vagy oldják fel.
Németország vezetői arra kérték a cégeket, hogy építsenek olyan rendszereket, melyekkel hozzáférhetnek a titkosított zenetekhez. Indiában olyan új szabályozást vezettek be az üzenetküldő szolgáltatások számára, melyek ellehetetlenítik a bizalmas kommunikációt. A Brazil Legfelsőbb Bíróság hamarosan dönt arról, hogy a kormányzat megtilthatja-e a titkosított üzenetküldést, miután a Facebook egyik vezetőjét letartóztatták, mert nem segítette a rendőrséget, hogy az hozzáférjen egyes titkosított üzenetekhez.
Az ilyen irányú törekvések mögött az a kérdés rejlik, hogy vajon a felhasználóknak van-e joga bizalmas elektronikus kommunikációt folytatnia akkor, amikor például nincs lehetőségük találkozni?
Mi hiszünk abban, hogy igen. Az emberek ugyanis folyton bizalmas információkat osztanak meg egymással, ahányszor csak találkoznak. Ez része a kapcsolattartásnak, melynek az egyik általánosan elfogadott alapelve, hogy ha valakivel négyszemközt beszélünk, akkor bátran feltételezhetjük, hogy a megosztott tartalmak kettőnk közt maradnak. És ezt nem is kellene feladni.
Természetesen nagy kihívás elé vannak állítva a szolgáltató cégek, amikor a biztonság garantálásáról van szó. Minél erősebb és sűrűbb a felhasználók között az internetnek köszönhető kapcsolódási háló, annál több cég, kormányzat vagy bűnözői csoport szeretne hozzáférni az ott futó információkhoz. Mivel a személyes kommunikáció mellett az üzleti és hivatalos kommunikáció egyre nagyobb része is áttevődött az online fórumokra, az illetéktelen hozzáférés nem csupán az egyes ember megítélésén ejthet csorbát, de jelentős gazdasági és pénzügyi károkat okozhat.
Az internet globális természetének köszönhetően az új szabályozások vagy az adatlopásra kiélezett hackertámadások alapjaiban befolyásolják az internethasználatot és az üzenetküldési gyakorlatot. Ha nem lehetünk nyigodtak üzeneteink bizalmas természetét illetően, akkor választanunk kell két út között: vagy csak a személyes találkozókon elhangzottakra hagyatkozunk, vagy elfogadjuk, hogy minden online kommunikációnk bármikor nyilvánossá válhat. Ez utóbbi viszont megbénít minden kapcsolatot, aláássa a bizalmat, felületessé teszi a társadalmat összetartó kommunikációt, ezáltal kiüresíti és értelmetlenné teszi a kapcsolattartási formákat.
Az internet legfőbb ereje, hogy olyan kapcsolatokat lehet létrehozni és ápolni a segítségével, melyre egyébként nem lenne módunk. Emellett demokratizálja és korábban elképzelhetetlen mértékben felgyorsítja az információáramlást. Mindezekben pedig példátlan fejlődési potenciál rejlik az emberiség számára, melyet még épp csak elkezdett megismerni és kihasználni.
Az adatvédelem, a biztonságos információáramlás elengedhetetlen ahhoz, hogy hallassuk a hangunkat, megfogalmazzuk a gondolatainkat, együtt tudjunk működni másokkal. A Kerubiel mindig is élen járt a céges és személyes adatok védelmének biztosításában. Szakembereink a legújabb technológiákkal és módszerekkel állnak az Önök szolgálatában. Bővebb tájékoztatásért, keresse Ön is munkatársainkat!